2011.05.03. 14:46
Keresztyén országnak keresztyén kurzust!
Lépten-nyomon tapasztalni, hogy a jelenlegi kormánypártok igen sok rajongója egyfajta isteni uralomként fogja fel a Fidesz regnálását. Beérett sok év következetes kommunikációja, ezek az emberek azt hiszik, hogy Orbán Viktor maga a Messiás, aki kiszabadította népét az ördögnek (azaz Gyurcsány Ferencnek) 8 éves rabságából, és glóriával a feje felett jött el ítélni eleveneket és holtakat. Ezeket a gondolatokat nyilvánvalóan a Fidesz oldaláról is elnéző mosolyok nyugtázzák csupán. Ugyanakkor az egész gondolati kör arra épül, hogy a Fidesszel valamiféle keresztyén kurzus jött el, ami egy keresztyén országban olyan, mintha maga a Megváltó lett volna újólag testté. És ezt a keresztyén kurzust vezető kormánypárti politikusok is komolynak tekinthető szemráncolások kíséretében éreztetik velünk. Engedtessék meg, hogy hitvalló keresztyénként azt mondjam: ez egy kapitális marhaság.
1. Keresztyén ország?
Először is vizsgáljuk meg önmagunkat, azt az országot, amely önmagát keresztyén (illetve keresztény) országnak tartja. Hamar rá fogunk jönni: már ez a kifejezés sem állja ki az igazság próbáját.
A legutolsó, 2001-es népszámláláskor katolikusnak (római- és görög) vallotta magát 5 millió 559 ezer honfitársunk, protestánsnak pedig 1 millió 985 ezer. Az ortodoxokkal együtt nagyjából 7 és fél millió keresztyén él ebben az országban, ha a népszámlálás adatait tekintjük. Ugyanakkor látjuk azt is, hogy kongnak az ürességtől a templomok, a magukat keresztyénnek vallók kevesebb, mint 10%-a jár istentiszteleti szertartásra. Ha megpróbálnánk belőni a hitvalló, életüket Krisztus akaratának alárendelő (tehát valódi) keresztyének számát, lesújtó eredményt kapnánk: alig pár százezres, elenyésző kisebbséget. Ennyi ember él ma Magyarországon, aki úgy gondolja, hogy Jézus Krisztus kegyelméből, az Ő váltságműve által él. Olyan, aki ezért - ahogy Pál apostol írja - élő hálaáldozatul szánná oda az életét, még kevesebb van. Ennyi szavazóval egy tisztán keresztyén értékeket valló párt be sem jutna a parlamentbe.
Ha megkérdeznénk 100 magát keresztyénnek mondó honfitársunkat arról, hogy mit jelent neki saját életében a keresztyénsége, vajon hány tudna egyebet is felsorolni annál, mint hogy meg lett keresztelve? Hányan beszélnének az Evangéliumról, amely az egész keresztyén világ alapja? Hányan tennének hitvallást a sarokkőről, az élő Jézus Krisztusról? És hány mondaná azt, hogy életét Krisztus világos rendelése és akarata alapján igyekszik élni? Hányan olvassák közülük a Szentírást napi rendszerességgel? Hányan keresnek az Igében útmutatást életük problémáira? És hány beszélne ugyanakkor közülük hagyományról, politikai értékekről, nemzetről, családról, melyeknek alig van közük Krisztus követéséhez?
Bizony, keresztyénségünk kiüresedett, formálissá vált. Üres, tartalmatlan liturgiává, egyfajta szokás- és hagyománygyűjteménnyé. Keresztyéneink ugyanúgy öltözködnek, mint a magukat „felekezeten kívülinek valló” világ, ugyanúgy viselkednek, ugyanúgy vesznek részt istentagadó és istengyalázó pogány szertartásokon, ugyanúgy olvassák a horoszkópokat, ugyanúgy tévelyegnek okkult és ezoterikus tanok út- és észvesztőjében, ugyanúgy nézik az Istentől elszakadt, a bűnt bálványozó televíziós műsorokat. Nem keresztyén ország ez, hanem folklórkeresztyén. A képmutatás, a külsőségek keresztyénségének országa. Csoda hát, hogy emberekben, politikai hatalmakban keressük saját boldogságunkat, nem pedig az élő Jézus Krisztusban?
2. Keresztyén politika?
Másodjára nézzük végig, mi az a keresztyén politika és hogyan érvényesül szeretett hazánk vezetésében. Ehhez segítségül főként Pál apostolnak a Galatákhoz írt levele 5. fejezetét hívom, melyben részletesen kifejti, mik azok a gyümölcsök, melyeket a Lélek érlel és terem meg Krisztus követőiben, és mik azok, melyek cselekvői nem örökölhetik Isten országát. Vagyis mik azok a tulajdonságok, melyekről Krisztus népe felismerhető.
Keresztyén politikának azt tekintjük, amely elsősorban önmagára nézve kötelezőnek tekinti Jézus Krisztus akaratát, másodsorban pedig igyekszik ezt a rendelkezésére álló eszközökkel az általa szolgált nemzet életében is érvényessé tenni (jogszabályalkotással, végrehajtással). Tehát a keresztyén politika elsősorban önmagára nézve állít fel szabályokat, és csak másodsorban iparkodik ezeket jogszabályi keretek között másokra nézve is érvényessé tenni. Ahogy sikeres missziót sem tud folytatni senki Krisztus lelke nélkül, őszinte bűnbánat nélkül, úgy itt sem lehet más a sorrend. Először saját bűneinkkel kell tisztában lennünk ahhoz, hogy másoknak hirdethessük az Evangéliumot. Nincs fordított út.
A keresztyén politika tehát elsősorban bűnbánó. Tisztában van emberi gyarlóságainkkal, kísértéseinkkel, ezért elsősorban önmagát korlátozza. A saját bűnök elleni harc nélkül őszinte keresztyén politika nincs. Hogy tehát a közélet nyelvére is lefordítsuk, a keresztyén politika elsősorban saját korrupciója és egyéb gyarlóságai ellen küzd. Saját maga működését igyekszik olyan keretek közé szorítani, ahol a bűn kísértése a lehető legkisebb, tehát világos és egyértelmű szabályozókat állít fel, erős önkorlátozó mechanizmusokat épít be a döntési és végrehajtási rendszerekbe. Az állami korrupciót egyik elsődleges ellenségének tartja.
A keresztyén politika irgalmas. Tisztában van azzal, hogy Isten mindenkit más élethelyzetbe teremtett és elfogadja azt az akaratot, de tudatában van annak is, hogy akinek több adatott, annak céllal adatott több, és ez a cél elsősorban irgalmasságban, a szegénység elleni küzdelemben kell megjelenjen. Vagyis a keresztyén politika többet vár el attól, akinek több jutott, és többet ad annak, akinek kevesebb jutott. A munkát az ember istenképűsége egyik legfontosabb mércéjének tekinti és ezért elsősorban munkalehetőségekkel próbál a szegénységen segíteni, de ahol ez korlátozottan lehetséges csak, ott irgalmassága szociális ellátásban is megnyilvánul. Segélyez, ha kell, és nem hagyja elveszni nemzete egy polgárát sem.
A keresztyén politika szelíd. Nem állít fel ellenségképet és nem foglalkozik ellenfeleinek csepülésével, mert tudja, hogy nekünk nem világi hatalmakkal van tusakodásunk, hanem a bűnnel és a gonoszsággal. A keresztyén politika ezért békés is. Meghallgatja az ellenvéleményt akkor is, ha legádázabb ellenfelétől jön, hiszen tudja, hogy ő maga sem különb Isten szemében, mint ellenfelei. Szeretettel korhol és bírál, nem pedig vádaskodással.
A keresztyén politika hűséges. Hűséges elsősorban Isten akaratához, mert tudja, hogy ahogyan Istennek a teremtett világba beépített parancsolatai (pl. az energiamegmaradás törvénye vagy a gravitáció) sem megkerülhetők, úgy Isten kijelentett parancsolatai sem. Ezért tisztában van azzal, hogy ahogyan kapta a szolgálatot, úgy Isten bármikor el is veheti tőle. Hűséges másodsorban saját választóihoz, mert tudja, hogy e szolgálatot feléjük kell végeznie. Döntéseit ezért „Isten dicsőségére és a nemzet javára” hozza. Hűséges pedig harmadsorban saját magához és vallott elveihez, mert tudja, hogy aki erős sziklára építi házát, annak ezt az alapot nem kell javítgatnia, toldoznia-foltoznia, bármilyen vihar is tépázza a felépítményt.
A keresztyén politika önmegtartóztató. Tisztában van vele, hogy a szolgálatra való elhívása nem saját érdekében történt, Istennek pedig nem az a célja vele, hogy a politikus jól érezze magát, dicsfényben fürödjön és önnön bálványává váljon, hanem hogy szolgálja Isten dicsőségét és nemzete javát. Ezért ha küzd, azt sosem teheti saját érdekében. Nem szolgálhatja saját anyagi jólétét vagy hatalmának kiterjesztését. Nem hozhat önző szabályokat, nem kivételezhet sajátjaival, sőt azokat még szigorúbban kell megítélnie.
Látjuk ezeket a vonásokat mai politikusainkon? Bármelyiken. Tapasztalunk őszinte bűnbánatot? Szelídséget? Békességet? Hűséget? Irgalmasságot? Önmegtartóztatást? Vagy inkább széthúzást, pártoskodást, ellenségeskedést és viszálykodást látunk? Mert azok bizony nem Krisztustól valók. A keresztyén politika ilyenekkel nem foglalkozhat, ilyeneket nem művelhet. Van tehát keresztyén politika ebben az országban? Nincs.
Ha viszont nincs ma Magyarországon keresztyén politika, akkor mi van? Hiszen még az Alkotmányt (Alaptörvényt) is úgy kezdjük, hogy „Isten, áldd meg a magyart!”. Hiszen Isten neve a Trianon-emléktörvénybe is bekerült. Hiszen nap mint nap hallunk vezető kormánypárti és más jobboldali politikusoktól keresztyén értékekről. Mik ezek, ha ugyanakkor nem a Lélek gyümölcseit termik? Mik ezek, ha nem társulnak irgalmassággal, szelídséggel, békességgel, hűséggel, önmegtartóztatással?
Ezek nem mások, mint amikről Jézus Krisztus így beszél híres hegyi beszédében: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát”. Ez ugyanis képmutatás. Aki ugyanis csak beszél róla de nem cselekszi, az nem más, mint képmutató. Aki Isten nevében ítélkezik, Istenre hivatkozva politizál úgy, hogy közben Istennek gyűlöletes életet él, arra ítélet vár. Arra Jézus Krisztus azt mondja: „felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak: ezekre vár a legsúlyosabb ítélet”.
Csodálkozunk hát, hogy nincs itt a Kánaán? Csodálkozunk, hogy ugyanazt a hatalmi gőgöt, ugyanazt a pártoskodást, békétlenséget látjuk a Fideszes politikusokban, mint amit elődeikben láttunk? Csodálkozunk hát, hogy többek szerint semmi más nem történt 2010-ben, mint hogy a tolvajbandát egy rablóbanda váltotta fel, mert míg eddig suttyomban lopták a nemzet vagyonát, most nyíltan és erőszakkal teszik? Testvéreim, ez nem más, mint saját bűneink méltó hozadéka! Amilyen képmutató, külsőségekre építő, folklórkeresztény országgá váltunk, pontosan olyan képmutató, külsőségekre építő, folklórkeresztény politikusaink is vannak! Amelyik országban keresztyénnek mondhatja magát az, akinek minden szava gyűlölettől fröcsög, az az ország ítélet alatt van! Ne higgyük, hogy Isten emlegetésével elkerülhetjük ezt! Ne higgyük, hogy a kereszténység buzgó emlegetésével méltókká válhatunk Krisztus drága vérére! Azt csak bűnbánattal, valódi Istenhez fordulással és megtéréssel lehet! Sehogy máshogy.
3. Keresztyén politika!
Pedig el sem tudom mondani, mekkora szüksége volna már ennek a nemzetnek keresztyén politikára, keresztyén politikusokra. Hitelesekre, önmegtartóztatókra, szelídekre, irgalmasokra. Olyanokra, akik nem közvélemény-kutatások szélkakasként változó eredményeit nézik döntéseik meghozatalakor, hanem azt, aki az életet adta az övéiért, aki meghalt a kereszten, hogy mi élhessünk. Olyanokra, akik sziklára építették gondolataik és politikájuk házát, akik ezért hűségesek és állhatatosak. Mert hiszem, hogy vannak ilyenek ebben az országban. Vannak olyanok, akik nem azért vállaltak szerepet a politikában, hogy gyorsan meggazdagodjanak és „jó parti legyen” a gyerekük, nem azért, hogy uralkodjanak népük fölött, hanem azért, hogy szolgálják Isten dicsőségét és nemzetünk javát. Szerényen, tisztességgel, önmegtartóztatással.
Ha vannak, hát segítsük őket, buzdítsuk, bátorítsuk ha csüggednek. Fordítsuk tekintetüket az élő Istenre, legyen vigaszuk az, amit Mózes szájával mondott a Lélek: „Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait.”
24 komment
Címkék: politika fidesz politikus keresztény keresztyén békesség önmegtartóztatás szelídség irgalom
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
everyday_normalguy 2012.04.30. 23:00:52
Mivel én nem abból az irányból közelítem meg ezt a kérdéskört, mint Te, három kérdést tennék fel:
1) Létezik/létezett-e a fentieknek megfelelő keresztény politika bárhol a világon?
2) A Te adataid is mutatják, hogy Magyarország (ahogy a legtöbb nyugati ország is) ateista. Reális cél lehet-e, és hogyan valósulhat meg egy keresztény politika ilyen kontextusban?
3) Egy konszenzusos, távlatos, hosszú távú stratégiákra épülő, demokratikus, szolidáris, szekuláris politika a politikai/társadalmi célok elérésében nem lehet, hogy megfelelőbb lenne, az ismert körülmények között?
És egy megjegyzés: a konzis-mandineres Szilvay Gergellyel néhány éve volt egy vitám. Akkor ő egy írásában azzal magyarázta a Vatikán távolmaradását különböző emberi jogi témájú ENSZ-kezdeményezésektől, hogy azok egy téves, megalapozatlan emberi jogi paradigmán alapulnak. Szilvay írása (és az általa hivatkozott vatikáni nyilatkozatok) szerint a katolikus értelemben vett "Krisztusban való egyenlőség"-ből levezetett emberi méltóság lenne az emberi jogok egyetlen elfogadható alapja.
Kételyekkel nem küzdő, hanem együtt élő katolikusként, aki melegként próbálja követni a hagyományokat, nekem ez nem egy kielégítő vagy akár megnyugtató álláspont. Úgy látom, hogy a kereszténységnek rendkívül sok értelmezése létezik egyszerre, amelyek ellentmondanak egymásnak, részben antagonisztikusak. Ezeket a bizonytalanságokat nem szívesen látnám viszont a politika világában, mert szerintem kiszámíthatatlansághoz és önkényhez vezethetnének. Így számomra egy szekuláris politikai tér tűnik megfelelőnek. Ebben a térben megjelenhetnek olyan politikai törekvések, amelyeket keresztény elvekből vezetnek le, ahogy keresztény pártok is, de csak az általános keretek és határok között.
Politikai értelemben számomra a szekularizmus ezért sokkal vonzóbb, mint egy ú.n. "valódi keresztyén/keresztény" politika.
MoxNox 2012.04.30. 23:40:40
Sola Scriptura 2012.06.05. 08:25:43
Először is: nem arra gondolok, hogy ennek mindenképp szervezett formában kell megjelennie. A keresztyén politika az én szememben nem egy párt vagy egy csoport, hanem egy "attitűd", ami megjelenhet a politikai paletta bármelyik oldalán. És ebből kifolyólag a konkrét kérdésedre a konkrét válaszok:
1.) Mi az hogy, nagyon is! :)) Csak nem különálló politikai individuumként, hanem bizonyos - keresztyén - politikusok attitűdjeként.
2.) Kicsit más síkon mozgunk. A politika - profán értelemben - nem tesz mást, mint a népszerűségi mutatók szélkakasként forgó diagramjainak hatására maga is szélkakasként megy a népakarat után, hogy kiszolgálja azt. Amit itt keresztyén politikaként leírtam, az nem teheti ezt meg, mert a gondolkodásában az egy fix pont nem a népszerűség, hanem Krisztus akarata. Ebből kifolyólag a keresztyén politika profán értelemben véve egy önellentmondás, ha az szervezett keretek között jelenik meg. Épp ezért fontos, hogy ez egy attitűd, nem pedig egy párt. Már Luther is leírta, hogy az állam vezetésében nem lehet cél Isten országának földi megvalósítása, de ha a vezetésben ilyen hitű keresztyének vannak, az az államnak csak áldást hozhat.
3.) Kérdés, hogy mik ezek a politikai/társadalmi célok. Mert ezek valószínűleg egész mások a te számodra, mint az én számomra. Az utóbbi évszázad számomra ugyanis leginkább azt bizonyította, hogy a demokrácia mint államforma az emberekből a legrosszabbat hozza ki: az állampolgárokból a földi lét bálványozását, a hamis ígéreteknek való folyamatos felülést, a politikusokból pedig még ezen felül a folyamatos hazugságot és ámítást is. Vagyis letettem arról, hogy a demokráciát mint értéket tekintsem. Ez egy olyan államforma, aminél Churchill szerint nem találtunk még ki jobbat, de aminél akár egy alkotmányos monarchia is jobb lehet, ha azt olyan emberek irányítják és olyan ellenőrzési mechanizmusok vannak beleépítve. A szekularizmus pedig a felvilágosodás terméke, előtte az ember sok ezer évig el sem tudta képzelni, hogy élhet Isten nélkül. Azóta pedig - és ezt még nem hívő pszichológusok is elismerik - az ember elveszítette az életéből azt a fix pontot (Istent), ami megnyugvást és vezetést adhatott neki minden időben. Egy vezetésre szoruló lény - vezető nélkül. Sőt: önmaga vezetésének hamis látsztával. Ezt hozta a felvilágosodás és vele a szekularizmus. Én ehhez képest mást szeretnék látni: Isten vezetését. Tudod, aminek a gyümölcseit itt fel is soroltam. Mert ha az ember önmagát vezeti, abból - és ezt már több évezred tapasztalata bizonyítja - csak pusztulás lesz.
courage. 2012.08.21. 00:08:12
A felvetett kérdésekre a rövid válaszom:
1) Igen.
2) Én optimista vagyok és szerintem megvalósulhat, sőt meg is fog. :) Tegyünk érte.
3) Én úgy értem a keresztény politikát, hogy az keresztényi is és szekuláris is egyszerre. :) Szerintem ilyen csak egy van, a szabadelvű. Vagy más néven klasszikus liberális.
Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2012.08.21. 09:17:57
1. A kereszténység/keresztyénség közéleti irányadó szerepe NEM kurzus, azaz mindenki szabadon él, gondolkodik, beszél -- ahogy ez a blog is jelzi.
2. A kereszt(y)én(y) erkölcs és elvek elhallgatás nélkül is kompatibilisek a közösségi szemléletű szekuláris megközelítéssel. A nem közösségi szemléletű szekuláris megközelítéssel nem kompatibilisek, célszerű kimondani, hogy az ellentét itt húzódik meg, azaz a közösségi és az individualista szemlélet között van. A kereszt(y)én(y)-szekuláris/liberális szembeállítás vakvágány.
A klasszikus liberalizmus az abszolútizmussal szemben fogalmazta meg magát, ha ilyet szeretnél, keress egy királyságot magadnak, aztán légy az ellenzéke. :)
A kereszt(y)én(y)ség és a demokrácia összefüggése álláspontom szerint a következő: verteslaszlo.blogspot.hu/2012/07/vilagi-demokracia.html
courage. 2012.08.21. 13:44:25
A két utolsó bekezdés gondolom nekem (is) szólt...
Lehet a fogalmakkal nem vagyok teljesen tisztában, én a klasszikus liberális alatt azt a már talán neokonzervatívot értem, amit még konzervatív-liberálisként is szoktak emlegetni. Olyanra gondolok, amit a blogodon protestáns alapokon álló demokráciának nevezel. Nos tisztában vagyok vele, hogy ehhez olyan ország/emberek kellenek, ami jelenleg nincs meg, de az ebbe a (politikai) irányba történő bármekkora elmozdulás sokat segítene az országnak.
Amúgy abban igazad van, hogy az abszolútizmussal szemben határozom meg magam. De szerintem nem kell olyan messzire mennem, hogy találjak egy ehhez hasonló rendszert. Csak nem királyságnak hívjuk... :)
Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2012.08.21. 17:01:07
A szekuláris politika individualista ágával ellenben nem csak a keresztyéneknek, hanem minden közösségi szempontot követő embernek problémája van, hiszen az individualizmus tagadja a politika és a politizálás fogalmát: ezek ugyanis görögül a (város)állam ügyeit, az azokkal való foglalkozást jelentik, azaz definíció szerint a közösség javának keresését/intézését. Az individualizmus ebben nem hisz, tagadja a közösség legitim érdekképviseletét, tehát nem politizál, hanem szabotálja a politizálást.
Célszerű eldöntened, melyik ághoz tartozol, és ebből következően vagy nem lesz gondod az explicit kereszténységgel, vagy mindenkivel gondod lesz, aki közösségben gondolkodik.
Ha a blogomon írtak közül a protestáns demokraták viselkedését érzed magadhoz legközelebb állónak, annak csak örülök, hiszen ez a mértékadó demokratikus minta. Hadd utaljak azonban arra, hogy a protestáns demokraták nem a katolikus egyház vagy egyéb egyházak szidásával töltik az idejük nagyobb részét, hanem a közösségük javának keresésével, és nem tapasztalom, hogy valamiféle félreértelmezett virtusból a hit ellenfeleivel állnának közös platformra. A protestáns demokraták Amerikában jellemzően republikánusok, azaz jobboldaliak. Nincs kizárva, hogy a demokratákra szavazzanak, de az kizárt, hogy a demokraták közül a vallás visszaszorítását szorgalmazókat támogassák.
Ha az abszolútizmusról írt gondolatod vicc, akkor jó, nevessünk együtt. Ha nem, akkor javaslom az alábbi szócikk tanulmányozását, hátha találsz különbségeket az abszolútizmus és a mai magyar helyzet között: en.wikipedia.org/wiki/Absolutism
A liberalizmus különböző irányzatainak terminológiája igen nehezen követhető, teljes a zűrzavar, ezért azt javaslom, hogy gazdasági/szociális/közéleti területekre bontva fogalmazzuk meg hovatartozásunkat.
1. a gazdasági liberális az, aki korlátlan szabad kereskedelmet akar, és ellenzi a protekcionizmus minden formáját, tehát a marokkói paprika neki pont olyan jó, mint a szegedi
2. szociálisan liberális az, aki a "hulljon a férgese" elvet vallja, azaz akinek nincs betegbiztosítása, az fizessen a kórházban vagy haljon meg; aki nem dolgozik, ne is egyék; mindenki gondoskodjon magáról; az ilyen liberális ellenzi a munkanélküli segélyt és a minimálnyugdíjat is
3. közéleti liberális az, aki szerint fasiszták és kommunisták egyaránt szabadon kampányoljanak, döntse el az egyén, mit támogat
Pongyola értelemben liberálisnak nevezi magát még rengeteg ember, de anélkül, hogy rendszerbe tudná rakni, miről mit gondol. Francis Fukuyama például úgy tartja magát liberálisnak, hogy az egyén minél teljesebb szabadságjogait támogatja. Ebben az értelemben liberális = az állampolgári szabadságjogok elkötelezett híve, ideértve az abortuszt is.
Ez az utóbbi liberalizmus nem nevezhető klasszikusnak, hiszen 1950 környékétől tört át. Fontos szerepet játszott a kommunizmus megdöntésében, de álláspontom szerint rosszat tesz a fenntartható társadalom megteremtése ügyének. Katolikus keresztényként elismerem történelmi érdemeit, hiszen e liberalizmus nélkül később bukott volna meg a kommunizmus, de ellenzem belőle mindazt, ami árt a közösség ügyének (az abortuszt, a könnyű válást, a vallás háttérbe szorítását, az erkölcsök mellőzését, a közösség cikivé nyilvánítását).
Nem gondolom, hogy Jézus válás- és abortuszpárti volt, nem gondolom, hogy a nyilvános vallásgyakorlás ellen beszélt volna, éppen ellenkezőleg. Jézus a saját korának lelkiséget tagadó gyakorlata ellen beszélt (a zsidó "vallás" ma is ilyen, sőt büszkén vallja, hogy ennek a paradox "vallásnak" nem feltétele a hit). A kereszténység/keresztyénség egy lelkiségre épülő egyházmodellt hozott létre, nem Jézus akarata ellen, hanem éppen annak megfelelően, így Jézus írástudó- és tóracsőszellenességét gondolathamisítás ma egyházellenességre konvertálni.
A kereszt(y)én(y)ek feladata kiállni Istenért és Jézusért a közéletben, szelíden, mint a galamb, de okosan, mint a kígyó.
courage. 2012.08.21. 22:12:54
Köszönöm a részletes választ. Elég sok dolog előkerült, inkább csak azokra reagálnék, amelyek a cikkhez köthetőek, a többiről (liberalizmus típusai) esetleg talán a blogodon...
Tehát én azt akartam mondani a nagyon tömör válaszommal az elején, hogy szerintem egy kereszténynek vezetőként (politikusként) úgy kell viselkednie (ahogyan az életben is kell), tehát minél jobban hasonlítva Jézushoz (Istenhez). És Jézus semmilyen értelemben nem abszolutista (despota, elnyomó), hanem alázatos, ahogy a bloggoló is írta. Nem erőlteti rá senkire se az igazat, a helyes utat. Maximálisan tiszteletben tartja az ember szabad akaratát. Ezért gondolom úgy, hogy a liberális gondolkodás a helyes a politikában. A klasszikus jelzőt azért írtam, mert a modern kori liberálist is bizonyos értelemben elnyomónak tartom, aki pl. a melegházasságot rá akarja erőltetni a többségre. Mivel nem ismerem annyira a politikatörténetet ezért számomra ez a két pólus (valószínűleg nem teljesen precízen).
Írod, hogy keresztényként "nem a katolikus egyház vagy egyéb egyházak szidásával" kellene töltenem az időm nagyobb részét. Egy későbbi olvasó miatt linkelném a szóban forgó fórumot:
balavanyposzt.blog.hu/2012/08/19/a_kereszteny_magyarorszag_mitosza_986
Ezzel nem értek egyet. Szerintem az, hogy rámutatunk valaminek a hibájára, ellentmondásosságára azzal nem szidom azt a valamit. A kritika, ha megfelelően van megfogalmazva még hasznos is lehet.
Nem tudok mást mondani, mint azt hogy Jézus volt a leghangosabb kritikusa a vallásos embereknek. A jobboldallal szemben sokkalta nagyobb mércét kell felállítanunk, mint a baloldallal szemben. Isten sokkal többet kér attól, akinek már adott valamit.
A viccem pedig: félig volt komoly. Tudom, hogy nem élünk abszolutizmusban, zsarnokságban. Nincsenek bebörtönzések mert rosszat mond valaki a rendszerre. Viszont lassan, de arrafelé tartunk. A gazdaságban már nagyon érezhető, és számos törekvésben (törvényben) is.
Az utolsó mondatoddal csak félig tudok azonosulni. A politikának nem lehet feladata a térítés, az a hívők feladata. Egyetlen feladata lehet megadni a lehetőséget, hogy szabadon lehessen keresztényként élni és tevékenykedni, nem több.
De köszönöm amiket leírtál, nem volt haszontalan. És néhány cikkedet elolvasva azt tudom mondani, egyáltalán nem állunk messze egymástól. Sőt inkább közel.
Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2012.08.22. 18:45:33
A jobboldal táboron belüli kritizálását ugyanolyan mércével helyeslem, mint a baloldal táboron belüli kritizálását. Tegyük fel, hogy egy meggyőződéses baloldali elégedetlen az MSZP működésével. Kritizálja szabadon, de ne úgy, hogy a Jobbik malmára hajtsa a vizet. Véleményem szerint a jelen blog úgy kritizálja a keresztény politizálást, hogy azzal a keresztényellenesek malmára hajtja a vizet. Balavány úr fentebb belinkelt bejegyzése pedig mintha egyenesen a keresztényellenesek megrendelésére készült volna. Érdemes lenne átgondolni a keresztyén táboron belüli konstruktív kritizálás lehetőségeit, szerintem meg lehet találni azt a hangnemet, ami nem árt, ellenben használ.
courage. 2012.08.24. 17:03:23
A magasabb mércét inkább úgy értettem, hogy egy magát keresztényként definiáló kormány mintegy önmagának állítja fel a magasabb erkölcsi követelményeket, miközben sajnos nem nagyon látszik, hogy azoknak meg akarna felelni (ügynöktörvény, pártfinanszírozás, stb).
A kritizálásról: értem az aggodalmat, de ugyanakkor meg azt is látom, hogyha ezekben az ügyekben a keresztények nem szólalnának fel, nem tiltakoznának (és nem állnának olykor egy platformra nemhívőkkel) akkor az említett keresztényellenes erők joggal mondhatnák, hogy törvénytelenek a keresztények. Tehát szerintem egy kereszténynek nem oldalakhoz, pártokhoz, emberekhez kell hűségesnek lenniük, hanem az értékrendjükhöz.
És szerintem így tesz Sola Scriptura ezzel a bloggal, és így tesz Balavány is, igaz a stílusa sokszor valóban elég "erős", és sokak szemében még akár bántó is lehet.
Én amúgy nem gondolnám, hogy ez a keresztényellenesek malmára hajtaná a vizet. Ezzel ellentétesen pont azt érzem, hogy a baloldal kezd kicsit elfogadóbbá válni az (elveik szerint élő) keresztények felé.
Persze lehet csak én gondolom ezt.
Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2012.08.24. 17:40:21
Ilyesmit gondoltak a francia szocialisták is Sztálinról. Mai véleményünk szerint ők voltak a "hasznos idióták", többek között ők legitimálták az ukrán holokausztot. Az általuk okozott kár felmérhetetlen. A baloldal számára a nem létező kereszt(y)én(y) a jó kereszt(y)én(y).
courage. 2012.08.24. 19:20:33
"A baloldal számára a nem létező kereszt(y)én(y) a jó kereszt(y)én(y)."
???
Hát akkor itt a töréspont! Míg én partnernek tekintem a nemhívő embereket, látom te és a konzervatív oldal nem. Ez pedig szerintem a legnagyobb baj, amíg ez meg nem változik, nem lesz összefogás. :(
Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2012.08.25. 08:27:52
A töréspont máshol van, de szerintem is van. A baloldalt én jobban partnernek tekintem, mint a baloldal engem, két-három év alatt megírt néhány száz poszt és néhány ezer komment alapján győződtem meg erről.
A baloldal teljes hegemóniában gondolkodik, ahol érzelmileg, alapértelmezetten baloldalinak kell lenni, vagy közellenséggé nyilváníttatni. A kereszt(y)én(y)ség vörös posztó a baloldal szemében, tűzzel-vassal irtandó addig a pontig, amíg a bélyeggyűjtés és a többi magánhobbi kategóriába nem kerül. Ennek hasznos eszközei a naivak. Eszköz vagy csupán, addig megtűrhető, amíg a többi keresztényt ekézed. Ha ledaráltad hittársaidat, akkor kidobnak a szemétre, ahová hosszú távú jövőképük szerint való vagy a hiteddel együtt.
A jobboldal egy része hasonló ellenhegemóniában gondolkodik, de nem mindenki, miközben én sok-sok emberrel eszmét cserélve egyetlen baloldalit sem találtam, aki az Evangéliumokban olvasható jézusi tanításra nyitott lenne.
A nyitottság a jobboldal részéről nagyobb, ezt szeretné a baloldal folyamatos provokálással elfedni, műbalhékkal "keresztényietlenként" tálalható reagálásra késztetni a jobboldalt. Mivel ott is sok a naiv, tájékozatlan ember, ez általában sikerül. Néhány példa a nyitottságra: számomra elképzelhető, hogy egy közösségi elvű baloldali kormány hatalomra kerüljön, és ha használ a közösségnek, akkor ne lázadjak ellene l'art pour l'art. A baloldal részéről ez elképzelhetetlen, sőt a közösség emlegetése is vörös posztó. Az őszinték ki is mondják: nincs olyan közösség, amiben a nemzettudatúak vagy a határon túliak is benne lennének. Egy nem létező közösségnek nincs érdeke sem, tehát egy baloldali kormány azt semmiképp nem fogja tudatosan képviselni.
Jobboldaliként egyben liberális keresztény demokratának is tartom magam, de mivel nincs a világnak olyan demokráciája, amelyben a társadalom többsége ne hozná "von Haus aus" a kereszt(y)én(y) értékrendet, nem ugrom be a blöffnek, hogy létezhet hittelenített demokratikus közélet, csak a hazai jobboldal akadályozza a kibontakozását. Hittelenített közélet nem létezik sem Amerikában (Rick Santorum, Mitt Romney), sem Európában (Tony Blair, Angela Merkel). Franciaország már-már kivétel Sarko-val, aki nem nyomatja kifejezetten a hitet, viszont nacionalista, tehát szintén nem felel meg a baloldalnak.
A demokrácia nem arról szól, hogy udvariasan simogatjuk a kalapgyűjteményünket, és nagyon korrektek vagyunk. Arról szól, hogy ki-ki azt képviseli a nemzeti kulturájának megfelelő hangerővel, vehemenciával, ami/aki, és a sokféle nézet eredője adja ki az ország fejlődési ívét. Ha belepillantasz a nemzetközi sajtó liberális és konzervatív termékeibe, ezt fogod tapasztalni.
Harsány sokszínűség van, és nem udvarias szürkeség. Ilyen a magyar közélet is, csak vad indulatok helyett több józan logikát kellene használnunk. Ha te ennyire hiszel a baloldal toleranciájában, idézz egy-két példát rá, kérlek.
courage. 2012.08.25. 10:43:49
Értem amit mondasz, és akkor inkább azt mondom, hogy a töréspont a hitelvekben van. Amiből én és te más következtetéseket vonunk le. És az én meggyőződésem nem egyeztethető össze a jelenlegi konzervatív-antidemokratikus elvekkel.
Példákról nem beszélnék, aki nyitott szívvel jár-kel, az látja a példákat.
Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2012.08.25. 10:56:05
Ha ennél demokratikusabb eszközökkel is elérhető az elképzelt eredmény, miért lennénk antidemokratikusak? Szerintem egyébként nem vagyunk antidemokratikusak, ezzel Nyugat sem vádol -- már a második körben, mikor ellenőrzi a tényeket. Sehol nem léteznek a nálunk kifogásolt fékek és ellensúlyok, és minden fejlett demokrácia jelentős részben épít a nyers erőre. Azért jön a következő választás, hogy odáig tartson a nyers erő, és ott meg lehessen fontolni, hogy tovább is tartson-e, vagy előjelet váltson.
Ha 2014-ben is az eddigi irányra voksol a magyar társadalom, akkor az az antidemokratikus, aki képtelen ezzel együttélni, vagy álkifogásokat szeretne tényalapként prezentálni.
Ha a baloldal makacsul szembemegy mind a tényekkel, mint a lakosság preferenciáival, mind a korrekt értelmiségi gondolkodással, akkor veszíteni fog, de erről a saját antidemokratizmusa tehet.
courage. 2012.08.25. 11:26:58
Értem amit mond, igazából egyet is értek nagyrészt, az igazi baloldal lényege valóban a keresztényellenesség, hiszen a hatalomban hisz. Nem az egyén szabadságában, ezt nagyon látjuk Obama esetében. Én sem hiszem, hogy létezik és kell léteznie hittelenített közéletnek. Én is arra törekszem, hogy ilyen létrejöjjön.
De, és itt a töréspont, szerintem ez most nemigen létezik. Ami most folyik az a kereszténységnek tesz rosszat. Ha úgy tetszik azt mondom, hogy a jelenlegi vezetés inkább ál-keresztény. Vallásos, farizeus. Tele bűnökkel, törvénytelenséggel. Egy keresztény nem állhat bűnözők mellé csak mert elvileg az én politikai-oldalamon állnak. Ezért írtam, hogy egy keresztény legyen az elvei iránt hűséges. Így leszünk csak hitelesek a nem-keresztények (baloldaliak) előtt, és így lehet csak, hogy ők is jobban elfogadjanak és esetleg később megtérjenek (magyarán jobboldaliak legyenek esetleg).
courage. 2012.08.25. 11:28:06
Valamiért mindig magázni szeretnélek. :)
Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2012.08.25. 11:45:17
Szinte közös nevezőn vagyunk, én sem tartom elfogadhatónak, hogy a kereszt(y)én(y)séggel visszaélve, annak nevében valami egészen más valósuljon meg. Az elv tehát nagyjából egyezik, annak alkalmazása és az abból levont következtetések viszont láthatóan nem vágnak egybe.
Felteszem, az az elv is közös, hogy a kereszt(y)én(y) hibák ellen küzdve nem kellene rosszabb állapotot előidéznünk, mint a tökéletlen kereszt(y)én(y)ségé -- viszont az elv alkalmazása és az abból levont következtetések szintén nem vágnak egybe.
Ha mindketten rendszeresen lefuttatjuk az általunk összegyűjthető tényanyagon ezt a két "tesztet", akkor biztos vagyok benne, hogy nagy kárt nem teszünk a közös ügyeinknek, noha várhatóan sokszor és sok ponton eltérhetnek a konkrét megállapításaink. Örülök, hogy megismerhettem egy kritikai gondolkodású keresztyént, folyt. köv.
VL
courage. 2012.08.25. 11:53:12
Most érettem meg, köszönöm. Valóban van abban valami, amit mond. Még nem tudom mennyiben változtat ez a gondolkodásomon. :)
Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2012.08.26. 13:20:10
Az alábbiakban bemutatom, milyen komoly lehetőségeket tartogat a racionális közéleti vita.
Balavány György két erősen vitatott írást tett közzé:
balavanyposzt.blog.hu/2012/08/19/a_kereszteny_magyarorszag_mitosza_986#comments
balavanyposzt.blog.hu/2012/08/23/bayer_zsolt_szerint_meg_kene_olni#comments
1. Vértes László·észrevétele Ad Diohoz és Balavány Györgyhöz:
@Ad Dio: "Sért és hergel. Egyetlen dolog amit elér az az, hogy az embereket a szélsőségek felé tereli."
Egyetértek. A szájtépés 15 perc népszerűséget hoz, a blog pár napra igencsak olvasottá válik, a közélet pedig marad a béka hátsója alatti színvonalon.
A szélsőség ellenszélsőséget szül, miközben a közérdek képviselete racionális, konstruktív gondolkodást igényelne. Az ellenzék nagy sikereket könyvelhetne el, ha azt mutatná be az üzeneteivel, hogy a kormánynál jobban képviseli a közérdeket.
Vegyük Balavány úr esetét: nem smakkol a Fidesz-KDNP által képviselt közéleti kereszténység? Esetleg éppen Jézus tanítására hivatkozva bírálható? Rendben. Mit kezdene Balavány úr a közéletben a maga keresztyénségével? Elhallgatná? Ez nem tűnik jó alternatívának. Mellét verné, hogy "én nyomorult bűnös inkább összekucorodom, és a háttérben maradok"? Ez nem valószínű, hiszen e gondolat jegyében most is hallgatnia kéne...
Balavány úrnak alighanem halvány fogalma sincs, mit kezdene keresztyénként a közéletben, csak némi olvasottságra szeretett volna szert tenni. Elérte, vegyes eredménnyel.
Lehet, hogy tévedek, és Balavány úr pontosan tudja, mit tenne közéleti keresztyénként? Akkor örömmel olvasnám erről írott posztját, akár személyes példáját is követném. Egyelőre annyit látok, hogy ekézi a közéletben keresztyénségüket vállalókat. Ez nem vonzó, nem követendő példa, hiszen nem épít, hanem rombol. Hátha a következő poszt változást hoz.
2. Balavány György válasza:
@Vértes László: már megtettem párszor. Egyébként szerintem valahogy így kéne:en.wikipedia.org/wiki/Abraham_Kuyper
3. Vértes László viszontválasza:
@bizony mondom: "már megtettem párszor."
Akkor kérlek, hogy linkeld a konkrét írásaidat, szívesen tanulmányozom őket, ahogy Abraham Kuyper wiki-életrajzát is átolvastam. Nem eredménytelenül, az alábbi téged cáfoló adatokat találtam vele kapcsolatban.
1. A vallási iskolák egyenlő finanszírozásáért harcolt.
2. Az egyetemes választójogot úgy értelmezte, hogy a családfő szavazzon az egész család nevében.
3. A katolikusokat szövetségesének tekintette.
Az ide vágó idézet és fordítása:
"He formulated the principle of antithesis: a divide between secular and religious politics. Liberals and socialists, who were opposed to mixing religion and politics were his natural opponents. Catholics were a natural ally, for not only did they want to practice religiously inspired politics, but they also were no electoral opponent, because they appealed to different religious groups."
"Megfogalmazta az antitézis elvét, miszerint a választóvonal a világi és a vallásos politizálás között húzódik. Természetes ellenfeleinek tekintette a vallás és a politika összekeverését ellenző liberálisokat és szocialistákat. A katolikusok természetes szövetségesei voltak, mivel egyrészt vallásos ihletésű politikát akartak gyakorolni, másrészt választási szempontból nem voltak ellenfelei, mivel különböző vallási csoportokat szólítottak meg."
Ez szöges ellentétben áll a jelen és az előző posztban megfogalmazott álláspontoddal, magyarázattal tartozol.
---
Azóta is várom a választ.
Összegezve: Balavány György olyan érzelmi állításokat tett a fenti két írásban, amelyeket nem tudott tényekkel alátámasztani. Miközben lebeszélné a keresztényeket a nyílt közéleti részvételről, nem fogalmaz meg működőképes alternatívát. Ehelyett Abraham Kuyper 100 évvel ezelőtt élt holland politikusra hivatkozik, aki a balaványi nézetek homlokegyenest ellenkezőjét vallotta, mint azt az életrajzából vett idézettel bizonyítottam. Balavány György nem kívánja feloldani ezt az ellentmondást.
courage. 2012.08.26. 14:01:01
Elolvastam, nagyon részletes és logikus, amit mondasz. Egyetértek, hogy Balavány érzelmi állításokat fogalmaz meg többször. Több tény, levezetés szükséges lenne. Nem elég valamivel szemben meghatározni magunkat, alternatívát kell adni. Ez sajnos az egyik baj a mostani ellenzékkel is (tisztelet a kivételnek). Ugyanakkor szerintem nem kívánja lebeszélni a keresztényeket a nyílt közéleti részvételtől. Ilyet nem olvastam tőle.
Szerintem ami a legfontosabb, az egyházat (mint szervetet) szét kell választani az államtól (ne legyen "katolikus párt"), de a hitet, a meggyőződést semmiképp, azért harcolni kell. Én ezt próbáltam képviselni eddigi kommentelési tevékenységem során.
courage. 2012.09.06. 18:18:42
Elég jól elbeszéltünk itt Lászlóval, a lényegről kevesebb szó esett.
Szóval, hogy milyen a "keresztény" politizálás azt talán ezeket a mondatokat olvasva lehet megérteni:
mandiner.blog.hu/2011/06/29/ki_mondta_7
Erre gondoltam, amikor írtam: "Tegyünk érte!" :)
Üdv
zellerlevél 2013.04.02. 18:35:51
Sola Scriptura 2013.04.02. 19:21:29
Tolna-Baranya például jórészt ilyen hely, mégha az utóbbi időben fiatal református elkipásztorok nagy erővel és töretlen hittel kezdenek is változtatni ezen...